A karmikus asztrológia egy olyan asztrológiai módszer az előző élet, vagy életek vizsgálatára, amely több neves szakember egymást erősítő véleménye alapján is egyenértékű az u.n. regressziós hipnózissal, de annak minden veszélye nélkül, és annyival is túlmutat azon, hogy az elemzést az asztrológus nagy élettapasztalatra és sok ezeréves asztrológiai megfigyelésekre támaszkodó tanácsai teszik igazi kinccsé a donor számára. Nem kívánunk komolyabb párhuzamot vonni a két módszer között, vázlatosan azonban elmondható, hogy az előző-élet regressziók mintegy "önálló életet élnek".
Látszólag függetlenek az alany tudati kontrolljától, és a felbukkanó képek hátborzongatóan ismerősnek tűnnek, olyannyira, mintha valós tapasztalatokon alapulnának.
Az ehhez kötődő terápia szerves része, hogy a tudattalanból felbukkanó traumatikus élmény tudatosítása után a donor életét megkeserítő problémák, kínzó testi, vagy lelki fájdalmak elmúlnak. A múlt században megkezdett regressziós kutatások előrehaladtával döbbenetes erővel hatott a felismerés, hogy előző életeink gyakran visszhangozzák jelen körülményeinket, és a regresszió után a páciensek élete láthatóan új értelmet nyer, egyre inkább bizonyítva az elméletet, mely szerint jelenlegi nehézségeink egy előző élet megoldatlan problémáiból erednek. A regressziós hipnózis a kutatás szintjéről terápiás rendszerré fejlődött, mely segítséget nyújtott úgy a test betegségeinek a gyógyításában, mint a lelki eredetű karmikus élmények, traumák, fóbiák, vagy az előző életekben gyökerező kapcsolatok konfliktusainak a gyógyításában. A gyógyítás alapköve a felismerés (Dethlefsen), mely szerint "csak az nyomaszt, amit elfojtunk". Fenti kutató sok ezer páciensen végzett sikeres gyógyítást regresszióval. Elsősorban olyanokon, akik karmikus eredetű betegségekben, vagy feldolgozatlan traumától, lelki sérüléstől, fóbiától, vagy elfojtott bűntudatban szenvedtek.
A gyógymód lényege, hogy a páciensnek a bűn elismerésével teljes sorsáért magára kell vállalnia a felelősséget. Ami tudatos, annak nem lehetnek negatív hatásai.
Ha az ember addig tökéletesen elfojtott árnyékát lépésről lépésre tudatába integrálja, egyre teljesebb, egészségesebb lesz. Amikor konfrontálódunk bűnünkkel, nem egy újabb terhet veszünk magunkra, hanem megszabadulunk egy tehertől.
Bebizonyítható - mint ahogyan az be is bizonyosodott, hogy a regressziós hipnózissal kezelt páciensek karmikus asztrológiai elemzésében kimutathatóak az utalások, amelyeket a hipnózis feltárt. De nézzük most egy kicsit a karmikus asztrológia helyzetét és az egyéb ezoterikus reinkarnációs tanokat!
A Föld lakóinak fele hisz a reinkarnációban, s ez a téma a nyugati világban is egyre inkább terjed. Szinte mindenki tudni akarja, hogy mi és milyen volt az előző- és milyen lesz egy jövő életben. A nyolcvanas évek elején egy új "vírus" támadta meg az amerikaiakat, a kozmikus korszakváltást beharongozó "New Age" (Új korszak) mozgalma a nyugati partról indult, elítélve a nyugati racionalizmust és materializmust. A harmadik évezred hajnalán arra ösztönzi követőit, hogy egy kicsit többet foglalkozzanak a lelkükkel. Hirtelen nem érdekesek többé a nyolcvanas évtized elején divatban lévő indokok: a pénz, karrier, vége az aerobic-nak és helyükbe lépett a misztika. Buddha, Vishnu, a tibeti lámák, vagy az indián sámánok az új szupersztárok.
A New Age mozgalom követői tele vannak vallási szomjjal, de visszautasítják a hivatalos dogmákat és a spirituális és ezoterikus hagyományokhoz nyúlnak vissza. Zen, Marseille-i tarot, psichokorporális terápiák, szublimináris (tudatküszöb alatti) zene, bevezetés a haiti-i varázslásba; a New Age a spiritualitás hatalmas bazárja. Egy nagy áruház, amelyben mindenki megtalálja azt, amit akar, a leglátogatottabb részleg az előző élettel foglalkozik. A reinkarnáció divatba jött.
Az amerikaiak 70 %-a sziklaszilárdan hisz benne. A fő jelmondatok: "éljük meg újra előző életünket!", "haljunk meg, hogy újjászülethessünk!", "mindnyájan halhatatlanok vagyunk! stb.". A bolygón élőknek több, mint a fele hisz a reinkarnációban: 250 millió buddhista, 500 millió hinduista, az amerikai indiánok, az eszkimók, a libanoni drúzok, és nagy számú afrikai. Afrikában egyes törzseknek szokása, hogy levágják halottaik bal kisujjának utolsó ujjpercét: ezáltal lehetővé válik számukra, hogy felismerjék kedves halottjukat, ha netán újra megjelenne körükben. A leghíresebb reinkarnált ember a tibeti láma.
Az örök visszatérés mítosza sokkal inkább vonzó, mint az elveszett paradicsomé. A buddhizmusban a reinkarnációt karma törvényeivel magyarázzák. Jelen életünk múlt életeinek eredménye és a jövő életeinek előkészítése.
Ezek a folyamatos életlehetőségek lehetővé teszik az embernek, hogy kijavítsa korábbi hibáit, hogy fejlődjön a Jó útján. Az elmélet szerint addig reinkarnálódik a lélek, amíg nem járta végig ezeket az utakat, amíg nem számolta fel karmáját. Ezután tiszta szellemmé válik, fürdik az üdvözülésben, ozmózisban a kozmosszal.
Számos technika létezik előző életünk felkutatására. A legradikálisabb a spirituális akupunktúra: a test különböző részein beszúrt tűk segítségével energiákat szabadítanak fel, és elvonulnak előttünk előző életünk képei. Egy másik módszer a relaxáción alapul. Ilyen hatékony módszer a karmikus asztrológia is, amellyel 40.000 hivatalos asztrológus kb. tíz százaléka foglalkozik Franciaországban. E módszer képviselői a klasszikus asztrológiát a hindu Hold-szomók (Hold csomópontok) hagyományával egyeztetik össze. A felkelő holdcsomó azokról ad jelöléseket, amelyeket a jelen életünkben akarunk elérni, a lenyugvó holdcsomó az előző életünkben megszerzett dolgoknak felel meg.
A párkapcsolat karmikus vizsgálata
Hányszor elhangzott már két egyébként ismeretlen ember között a meglepett, bár kissé talán sztereotipnek ható kérdés: "nem találkoztunk mi már valahol?!"
A karmikus kapcsolatok asztrológiai vizsgálata izgalmas színfoltja a párkapcsolat elemzésnek. Bizonyára Ön is eltűnődött már, hogyan lehetséges, hogy bizonyos embereket találkozásuk első pillanatától szimpatikusnak talál, míg másokkal szemben óvatos, tartózkodó és csak nehezen, vagy egyszerűen nem tud egyáltalán feloldódni, és kapcsolatot teremteni? Felfigyelt már arra, hogy egyesekkel minden különös ok nélkül teljesen egy hullámhosszon van, míg mások csak bosszantják és állandóan kihozzák a sodrából? Ezek az egyébként megmagyarázhatatlan rezonanciák és intuíciók értelmezhetőek és megmagyarázhatók a reinkarnációs elmélettel. Bár a reinkarnáció (a lélekvándorlás elmélete) nem bizonyítható egzakt módon, nyilvántartott precedensek hosszú sora igazolja, hogy az előző életek bizonyos részletei megismerhetők. Az ismert módszer - az előző életekbe visszavivő regressziós hipnózis - során a hipnotizált személyek közül számosan felismerték jelenlegi környezetükből szerelmi partnerüket, rokonaikat, ismerőseiket, hozzájuk közelebb, vagy távolabb álló személyeket.
Ezek a vizsgálatok többnyire feltárják a jelenlegi társkapcsolatok és élethelyzetek eredetét, és igen sok esetben kulcsot adnak a problémák megoldásához, segítve értelmezni az egyes emberekhez fűződő kapcsolatainkat. El kell fogadnunk, hogy vannak más - a regressziós hipnózisnál sokkal veszélytelenebb - módszerek is arra, hogy feltárjuk és megismerjük a számunkra oly fontos személyekkel kapcsolatos előző életbeli tapasztalatainkat. Ennek egyik igen hatékony segítő eszköze a karmikus asztrológia. Két személy születési képletének analízise igen sok kérdésre magyarázatot adhat. Ezekből az előző életekre vonatkozó következtetéseket levonni nem feltétlenül bonyolult dolog. Igen jelentős felismerésekhez juthatunk, ha a napot az első ház közepére helyező, a napházakból kiinduló horoszkópot vesszük alapul /ez általában akkor használatos, amikor nem ismerjük a születés óráját és percét/, méginkább, ha egy pontos, vagy korrigált radixot alkalmazunk.

Pontosított radix esetében érdemes a horoszkópokat oda-vissza megvizsgálni, mert így több információt nyerhetünk. Ez általában úgy történik, hogy az egyik radix köré felrajzolják a másik radix planétáit, és így látható, hogy azok az első radix mely házaiba esnek. Ha pontos radixszal dolgozunk, akkor ismerjük annak elzárt házait /IV, 6, 8, XII./. Ha ide esnek planéták, azok azt mutatják, hogy a horoszkópok tulajdonosainak valami komoly "letörlesztenivalójuk" van egymással. Ezek a személyek nem küldhetik el egymást "csak úgy" ebben az életükben. Ha a két horoszkópban valamely planéták együttállnak, akkor az értekezés karmikus részében vázolt helyzetek módosulhatnak. Ez az instrukció nem tér ki az együttállások karmikus értelmezésére. Az a ház, ahová a másik horoszkóp Napja esik megmutatja, hogy a "Nap tulajdonosa" milyen hatással van az első horoszkóp gazdájára, valamint utal a Nap által jelölt személy egyéniségére, arra, hogy mit vár el az első radix által jelölt személytől ebben az életben. Természetesen a karmikus megközelítés csupán egy színfolt a kapcsolat elemzésének palettáján, hiszen a Nap helyzetének az első horoszkóp házaiban történő vizsgálatán túlmenően meg lehet vizsgálni a többi planéta helyzetét is. Ezek a vizsgálatok rámutatnak arra, hogy ebben az életben a két személy milyen hatással van egymásra és ezáltal egymás életére, a horoszkópok planétái aspektusainak a vizsgálata pedig további mélységeket ad az elemzésnek.

A rúnák alfabetikus jelek, az észak-európai népek használták az I. századtól kb. a középkorig. Keletkezésüket homály fedi, eredetükről több nézet alakult ki, vannak, akik a rúnákat a római írás egyenes folytatásának vélték, míg mások a görög írásból vezették le. Karl Weinhold német tudós vetette fel, hogy a rúnák észak-itáliai- etruszk közvetítéssel kerültek a germánokhoz. Azonban néhány rúnát egyáltalán nem lehet az itáliai írásjelekkel párhuzamba állítani. A tudósok feltételezése szerint, ezek a jelek valamilyen kultikus célokat is szolgáló, díszítésre is használt jelekből alakult ki. Érdekességnek számít a rúnák szigorú sorrendje, ami szintén teljesen eltér a földközi-tenger partvidékén használt írásjelek sorrendjétől. Ebben hasonlóságot mutat a kelta ogham írással. A rúnák sorrendjének titka feltehetőleg mágikus és számmisztikai alapokon nyugszik. Egy-egy jelet a szövegen belül mágikus célzattal gyakran meg is fordítottak.

Ahhoz, hogy a rúnákat jobban megismerjük, vissza kell nyúlnunk az ógermán mitológiába.

Maga a „rún”, „rúna” szó a germán nyelvben titkot, rejtélyt jelent. A mítosz szerint a rúnákat Odin, a germánok főistene, aki az okkult tudás félszemű istene volt, szerezte meg az emberiségnek, midőn az Yggdrasil ágairól saját dárdájától átdöfve függött kilenc napos-éjen át, étlen-szomjan egészen addig, amíg elérte az alatta fekvő mágikus pálcákat. Miután megszerezte a rúnák titkát, újjászületve ereszkedett le a fáról: Az Eddában így olvashatjuk:

„Függtem, tudom,

A szélfutta faágon,

Kilenc éjen át,

Dárdával átverve,

Odinnak áldozva,

Áldozva magamat magamnak,

Odafenn a fán,

Gyökere hol támad,

Titok mindeneknek.

Kenyérrel nem kínáltak,

Ivótülökből inni;

Fürkésztem mélységeket,

Megleltem rúnáim,

Rikoltva mind felszedtem,

Földre visszazuhantam.”

Azon kívül, hogy írott ábécé volt, szimbólumrendszerként is alkalmazták mágikus célokra és jóslásra. Alakjuk és jelentésük feliratokban és kéziratokban maradt fönn.

A legfontosabb különbség, ami megkülönbözteti a rúnaábécét más ábécéktől, az, hogy minden egyes betűnek, vagyis rúnának jelentése van. Például ábécénk első három jelének, az "á", "bé", "cé" kiejtett hangoknak semmi értelme, viszont az első három rúna: "fehu", "uruz" és "ţhurisaz" létező szavak a germán nyelvben, jelentésük: nyáj, mamut és óriás. A rúnáknak mágikus és vallásos jelentése is volt, ezáltal vált az írás egyszerű folyamata mágikus cselekvéssé. Azon kívül, hogy jóslásra is alkalmazták, varázsigéket is alkottak belőlük.
Ma újra felfedezik a rúnák szimbólumrendszerét, és mérhetetlen népszerűségnek örvend a rúnajóslás. Kulcsot ad kezünkbe ahhoz, hogy megértsük ősi népek ma is eleven gondolkodásmódját, azokét, akik a rúnákat megalkották, és sokat tanulhatunk egy olyan életmódtól, ami talán egyedibb módon kapcsolódott a természetes világhoz és a szellem birodalmához, mint a miénk.

A jeleket eleinte nem írták, hanem vésték vagy faragták. Írásuk-olvasásuk a kultikus feladatokat is ellátó ún. rúnamesterek kiváltsága volt; csak ők olvashatták, róhatták.

Az ősi rúnaírás feliratos emlékei fegyvereken, használati tárgyakon, dísztárgyakon, amuletteken, stb. egyaránt megtalálhatóak. Skandináviában sziklákon és sírköveken (Ún. rúnaköveken) is előfordulnak. ezek az emlékek főként a III.-VIII. századból származnak. Sok felirat nem tartalmaz egyebet, csak a Futharkot, vagy egy-két izolált rúnajelet. A 24 jelből álló rúnaírás nyelvileg is felhasználható emlékeinek száma 100 körül van.

A teljes rúnasor Skandináviában 16 jelre rövidült le. Ezt a rövidebb rúnasort már nem csak mágikus célokra használták, és így Skandinávia egyes részein még a XVII. században is használatban voltak. A XIII. században Dániában még törvényeket is rögzítettek rúnákkal (pl. Codex Runicus). A tovább egyszerűsített ún. svéd rúnákat a svéd falvakban helyenként még a XX. század elején is el tudták olvasni.

A viking korban igen sok skandináv – norvég és dán – eredetű rúnafelirat került a brit szigetekre. Az eddig ismert angolszász rúnaemlékek száma igen csekély: mindössze néhány tucat. A legrégibb a VII. század derekán keletkezett, azonban túlnyomó többségük csupán rövid felirat.

Az északi-tengeri germánok, nyelvjárásaik hagyományához mérten a 24 jelből álló rúnasort hamarosan több új jellel egészítették ki. Egy, a Temzéből kihalászott késen, mely 700 tájékáról származik, már 28 rúnát tartalmazó feliratot találtak. Ugyanennyi rúnát találtak egy, a VII. századból származó kéziratban. A későbbi angolszász rúnaemlékekben további új rúnák keletkeztek. A híres óangol Rúnaének (IX.-X. század) már 33 jelet alkalmaz, bár ezeket az ének maga külön, szövegszerűen nem említi. Ez a bővített angol rúnasor a következő:

www.lylia.hu

A rúnaírás a déli germánok körében is elterjedt, emlékei jobbára a népvándorlás korából maradtak ránk. Számuk igen gyér, főleg amuletteken található mágikus feliratok.

A kereszténység felvételével a rúnaírás fokozatosan megszűnt, helyét a latin betűk foglalták el.

A rúnákat általában csontba, fába vagy sziklába vésték. A jósláshoz használt rúnakészletet leggyakrabban csontokra vagy kis fadarabkára rótt rúnák alkották. Különösen kedvelt voltak a szent fák vagy rénszarvasagancs csontdarabkái, de véstek rúnákat kagylókra, kiszárított vagy kiégetett agyagdarabkákra, apró, lapos kavicsokra is. A rúnakészletet kis bőr- vagy lenzacskóban tárolták, néha valamely állat gyomrából kikészített zacskóban, esetleg teknősbéka páncéljában.

A rúnákat gyakran mágikus szigillumként, pecsétként használták. Például a Sowulo rúnát gyakran vésték kardpengére, másokat ivókürtökre, vagy egyéb személyes tárgyakra. Az erő és születés rúnákat terhes asszonyokra alkalmazták, hogy megkönnyítsék a gyerekszülést, vagy betegségek gyógyítására. Talizmánokra szintén gyakran véstek rúnákat.

A rúnák az egyén és az Univerzum vonatkozásában leírják az egyes energiaszinteket és energiaáramlatokat. Különböző világelképzeléseket foglalnak össze, ezeket képi formában jelenítik meg, így lehetővé teszik azok koncentrációs fókuszként való felhasználását a mágikus és misztikus szertartásokban, akár önmagukban, akár egymással való kombinációikban.

Az egyes rúnákhoz kapcsolódó erőket azzal tudjuk megidézni, ha vizualizáljuk magát a rúnát, és közben kiejtjük a nevét, prózában, vagy énekelve. Így közvetlen csatornát teremtünk az univerzális energiákhoz.

Nem szabad azonban a rúna ABC-t összekevernünk a kelta népeknél elterjedt Ogham – abcvel.